A szarkazmus és az irónia a polgári jogállamban vannak otthon igazán. Para-Kovács Imre lenyűgöző ebben a műfajban, és általában a Hírszerzőnek is ez az erőssége.
De mi van akkor, ha a polgári jogállamnak nevezett valami, egyszer csak elkezd roskadozni? Ahogy párolog emberi viszonyainkból a "polgári" jelző, úgy fogy el a liberális irónia briliáns futamai körül a levegő. Az irónia szerzői jogai elmosottá, az irónia maga pedig szögletessé válik. Gúny, kabaré és anonim vicc lesz belőle (publicisztika helyett teátrum).
A "polgár" szónak csak az egyik oldala a nyárspolgár, a másik oldala az autonómia és az emberi méltóság. Az irónia hitelét mindig az utóbbi oldal adja. Nem a polgárt mindenestül, csak a nyárspolgárt kritizálja. Ahol nincs polgár, ott nyárspolgár és hiteles irónia sincs.
Egy méltósághiányos világban az iróniának magát kell megcsonkítania, hogy hitelessé válhasson. Időnként le kell szállnia a méltóság-gondolat didaktikával és unalommal fenyegető világába, mert már nem hiszik el neki, hogy leszállás nélkül is ezen a talajon áll. Mert már nem érti senki, hogy mi is ez a talaj.
Belátom, unalmasan patetikusnak hangzik mindez. Nem az irónia ellen beszélek, és nem a forradalmi hevület átszellemült ábrázatát ajánlom helyette. Lehet, hogy eljön az idő, amikor semmit nem "értünk" PKI írásaiból, de én nem vágyom ilyen időkre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése