Gyakori vélekedés, hogy a NER az elmúlt 14 évben folyamatosan erősödött és talán már el is érte azt a kritikus szintet, ahonnan nincs parlamentáris visszaút egy kiegyensúlyozottabb állapothoz. A hatalom-koncentráció mértéke valóban egyre erősebbé vált, de a NER támogatottsága távolról sem ugyanezt a trendet mutatja. Éppen ellenkezőleg: folyamatos erózió figyelhető meg és egyre nagyobb a valószínűsége egy lehetséges átbillenésnek: a kértharmados alkotmányozó hatalom elvesztésének vagy a NER-ellenzék kormányra kerülésének (NER ellenzék alatt azokat a választókat értem, akiknek rendszerszintű vagy morális fenntartásaik vannak a NER-rel szemben).
A részletesebb elemzés előtt érdemes rátekinteni a két mellékelt diagramra.
NER szavazók aránya 2010-től, Mozgóátlagos illesztés (képfájl)
Tizennégy év elegendőnek látszik ahhoz, hogy megfelelő időskáláról szemlélhessük a változásokat. Nem zárható ki, hogy a ma látható trendekről idővel kiderül, hogy egy még nagyobb időskálán átmeneti kilengéseknek bizonyulnak, de a politikai jelenségek leírásához ritkán van szükség egy emberöltőnél nagyobb áttekintésre. Márpedig a NER fennállása, és a hozzá kapcsolódó rendkívül határozott politikai törésvonal, lassan az emberöltőként számon tartott 20 évhez közeledik. Az ilyen hosszú időtávon kirajzolódó trendeket érdemes komolyan venni, mert általában olyan, a felszín alatt zajló folyamatokat jeleznek (pl. demográfiai folyamatok, generációváltás), amelyek jórészt függetlenek az aktuálpolitikai csatáktól.
A részletes elemzésben egy viszonylag kézenfekvő, de annál nehezebben kétségbe vonható tény-készletre támaszkodom: a NER támogatóinak és ellenzékének arányára az országgyűlési, EP és önkormányzati választásokon, illetve ennek az aránynak az időfejlődésére. A NER-hez való viszony megállapításában hangsúlyozottan nem a politikai szereplők viszonyulása az elsődleges kritérium, hanem a mögöttük feltételezett szavazóközönség irányultsága. Példaként: lehet, hogy Magyar Péter politikai szocializációja a NER (illetve 2006-os előzményei) értékvilágában gyökerezik, de a ma őt támogató, többségében fiatal vagy középkorú szavazókról meglehetős biztonsággal jelenthető ki, hogy a NER ellenzékéhez tartoznak. Annak is csak partikuláris jelentősége van, hogy Magyar Péter kampányának egyik központi szlogenje volt a DK politikusainak a NER részeként való címkézése ("kék Fidesz"). A DK választóközönségére egy ilyen állítás akkor is nyilvánvalóan alaptalan, ha valaki osztja a DK politikusaira vonatkozóan ugyanezt a véleményt. A Tisza és a DK szavazóinak a NER ellenzékhez sorolása akkor is egyértelmű, ha a két párt között látványos feszültségek vannak.
A NER-hez való viszony annyira erős határvonal, hogy nem nagyon képzelhető el olyan tartós politikai formáció, amelyik középen állhatna a két oldal között. Nemcsak a középen állás, de a két oldal közötti átjárás is csaknem kivitelezhetetlennek látszik. Arra is láttunk már példát, hogy egy pártot kettéhasított a NER-hez való viszony kérdése. A Jobbik 2021-ben a NER-ellenzékhez csatlakozott (részt vett az ellenzéki előválasztáson is), de ténylegesen a korábbi szavazóinak csak töredékét tudta átvinni a túlsó partra (a szavazók egy része a FIDESZ-t, másik része a Mi Hazánkat választotta).
A NER-hez való választói viszonyulás a mai magyar közélet egyik legnagyobb stabilitású, de távolról sem mozdulatlan jelensége. Ezt az időfejlődést szeretném alaposabban körüljárni.
Részletezés
Az első feladat a tényadatok minél pontosabb meghatározása. Mellékelek egy táblázatot, amiben szerepel a 2009 óta lezajlott 12 választás listás eredménye (országgyűlési, Európa parlamenti és fővárosi), minden esetben besorolva az adott párt szavazóit a NER támogatói vagy NER ellenzéki körbe (a főváros esetén a 2024 előtti választások esetén listás szavazás híján a főpolgármester jelöltekre adott szavazatokból lehetett csak kiindulni).
NER szavazóbázisának időbeli alakulása (Excel táblázat)
A NER-hez való viszonyulás annyira éles határvonalat képez, hogy a besorolással kapcsolatban kevés vita feltételezhető. Egyetlen olyan releváns példáról tudok, ahol kétséges lehet a hovatartozás: az LMP 2024-es szereplése. Az LMP szavazóiról - és nem feltétlenül a vezetőiről - változatlanul feltételezhető, hogy a NER ellenzékhez sorolhatóak, de a Vitézy Dáviddal közös fővárosi lista szavazatait kétfelé kellett osztani. Előfordulhat olyan vélemény is, hogy a 2021 előtti Jobbik szavazók nem tekinthetők egészében a NER támogatóinak, de a 2022-es és azt követő választási eredmények azt jelzik, hogy a NER-hez sorolással vétett esetleges hiba elhanyagolható (a korábbi Jobbik szavazóit nem lehetett sikeresen átvinni az ellenzéki oldalra).
Hátravan még egy fontos feladat: az eddig ismert tényadatok kivetítése a jövőre. Mindössze 12 input adat áll rendelkezésre, ezért az előrejelzésektől nem lehet csodát vagy lehengerlő prediktív erőt várni, az előrejelzések hibahatára viszonylag magas. Előfordulhat olyan vélemény is, hogy a kétharmados többség birtokában lévő szuverén bármikor felülírhatja a szabályokat, ezért az eddigi trendeknek semmi jelentősége. A szabályok egyoldalú változtatásának lehetősége azonban eddig is rendelkezésére állt (amennyire tehette, élt is vele), és azt sem érdemes feltételeznünk, hogy valamiféle önkorlátozás, netán politikai korrektség akadályozta meg a még erőteljesebb hatalom-koncentráció megvalósításában (a PC ázsiója egyébként is feltűnően mérsékelt a NER-ben). A hatalom fenntartása, illetve a mélyben zajló demográfiai és kultúrális önazonosságot érintő folyamatok ettől függetlenül is implicit korlátozásokat rónak a mindenkori szuverénre, ezért egyetlen szuverén sem tekinthető mindenhatónak a trendek megfordításában.
NER szavazók aránya 2010-től, Lineáris illesztés (képfájl)
A legegyszerűbb előrejelzési modell a lineáris regresszió (egyenes illesztés). Ezt ábrázolja az első diagram, amiről leolvasható, hogy lineáris illesztéssel 54.2% körüli NER támogató szavazat várható a 2026-os országgyűlési választásokon. Az illesztésben összevontan kezeltem az országgyűlési és az EP választásokat, mert a legfontosabb jellemzőket tekintve azonos a karakterük. Bár a választás tétje érdemben eltér a két esetben - az EP választás nagyobb teret adhat a protest szavazatoknak - de maga a trend és a dinamika közösnek feltételezhető. Ezen belül az országgyűlési választások rendszerint 1-2 százalékkal magasabb NER támogatást mutatnak, ezért a lineáris illesztéssel 55-56 % körüli eredmény valószínűsíthető. A 2022-es választás 60%-os NER támogatottságához képest ez viszonylag komoly csökkenést jelentene.
NER szavazók aránya 2010-től, Mozgóátlagos illesztés (képfájl)
A lineáris regresszió hibázhat abban, hogy túl nagy időskálát alkalmaz (jelen esetben 14 éves időskálát). A releváns trendek ennél finomabb felbontásúak lehetnek, ezért gyakran megbízhatóbb eredményt ad egy olyan illesztés, ami alacsonyabb időskálával dolgozik. Ezt valósítja meg a második diagram, ami mozgóátlagos módszertanra és 7 éves időskálára támaszkodik. Miután az utolsó választásokon a NER támogatottság gyorsuló ütemben csökkent, ezért a finomabb felbontású illesztés alacsonyabb értéket ad a 2026-os országgyűlési választásra: 50.6%-os NER támogatást. Az országgyűlési választások fokozott tétje miatt ebben az esetben is 1-2 %-os korrekcióval kell számolni, ezért 51-52 % valószínűsíthető. Ez az előrejelzés már kifejezetten lényeges, 8 százalékpont körüli csökkentést jelentene a 2022-es 60%-hoz képest, sőt az esetleges ellenzéki kormányváltást sem zárná ki.
Nehéz dönteni a két időskála között, de a 2018 körüli enyhe fordulópont mellett reálfolyamatokra hivatkozó érvek is felhozhatók. Ekkortájt érett meg az ellenzéki szavazókban az az elvárás illetve törekvés, hogy hatékonyabban kell összehangolni az ellenzéki pártok választási részvételét. Bár a 2022-es előválasztás eufóriáját követő választási eredményt az ellenzéki választók súlyos kudarcként élték meg, a NER támogatottságának fogyatkozása valójában felgyorsult (ha nem is a várt mértékben). A 2024-es választáson pedig az ellenzéki szavazók - közöttük is inkább a fiatal generációk - teljesen váratlan módon kényszerítettek ki egy sokak (sokunk) számára meglehetősen ambivalens egységesülést, aminek Magyar Péter lett a legerősebb szereplője. A várakozások most sokkal mérsékeltebbek voltak a 2022-eshez képest, ezért a NER ellenzék összesített eredménye inkább sikerként, mint kudarcként jelent meg. A kirajzolódó trend azonban attól függetlenül is ellenállhatatlannak tűnik, hogy a választók aktuálisan milyen érzelmeket, reményeket és jövőképeket társítanak az eseményekhez.
A felsorolt érvek alapján a 7 éves időskála meggyőzőbbnek tűnik, ezért a végső előrejelzést a 7 éves időskálához érdemes közelíteni. Ez alapján 52-54% körüli NER támogatottság várható a 2026-os országgyűlési választásokra.
Mandátum arányok
Végül érdemes kitérni arra, hogy miként lehet mindezt lefordítani a várható mandátumarányokra (tehát a kormányzási felhatalmazásra). 50% alatti NER támogatottság szinte bizonyosan ellenzéki kormányalakítást eredményezne, a 66.67% feletti szavazati arány pedig csaknem biztos kétharmados többséget. A közbenső régióban nem ennyire egyértelmű a helyzet. Az alapvetően többségi elvű választói rendszerekben nincs szükség 66.67%-ra ahhoz, hogy az egyik oldalnak kétharmados többsége legyen a parlamentben. A NER támogatók 2022-ben már csak a szavazók 60%-át tették ki, az eredmény mégis kényelmes kétharmados többség lett (a Mi Hazánkat is figyelembe véve 71%).
Nem tudok olyan részletes tanulmányról, ami alapos elemzést nyújtana a kétharmados mandátumarányhoz szükséges szavazati küszöbről (a magyar választójogi rendszerben), de egy viszonylag egyszerű számítással tudunk mondani valamit erről is. A Vox Populi választási oldal egy 2021-es cikkben arról ír, hogy a dominánsan többségi elvű választási rendszerekben akkor állapítható meg viszonylag szoros kapcsolat a szavazati- és a mandátumarány között, ha a választás alapvetően kétpárti karakterű. Ez a fontos észrevétel úgy is átfogalmazható, hogy a szavazati- és mandátumarányok között fix összefüggést csak akkor kapunk, ha fel tudjuk osztani a mezőnyt két szembenálló táborra, és az összefüggést a két táborra vizsgáljuk (és nem az egyes pártokra). Magyarországon a NER-hez való viszony alapján rendkívül éles (identifikációs erejű) határt húzhatunk a szereplők között, ezért ez a feltétel eleve adott.
Mandátum arányok (Excel táblázat)
A mellékelt "Mandátum arányok" táblázatban feltüntettem a NER szavazati- és mandátumarányait a négy országgyűlési választáson. A két arányszám hányadosa jó közelítéssel ugyanazt az értéket adja mind a négy választáson: a mandátumok aránya a szavazatarány 118%-a. Ebből az adódik, hogy a kétharmados többséghez 56-57%-os szavazatarányt kell elérni.
Ha az 56-57%-os küszöbből indulunk ki, akkor a 2026-os választásra előrejelzett 52-54%-os NER támogatottság feltehetően nem lenne már elegendő a NER kétharmadának megőrzéséhez, viszont váltazatlanul egy kényelmesnek tekinthető többségi kormányzást biztosítana a NER számára. Ha figyelembe vesszük, hogy az önkormányzatokban és az Európa Parlamentben már most is viszonylag kiegyensúlyozott a két oldal képviselete, akkor egyre inkább feltételezhetjük, hogy a 2010-ben az egyik irányba kibillent magyar választási ökoszisztéma a kiegyenlítődés illetve a "normalizálódás" felé halad.
