A magánnyugdíj transzcendenciája

Eddig lusta és illően "plebejus" voltam, így hát ott ragadtam a jóöreg felosztó-kirovóban. Most, hogy túl vagyok életem delén, és kormányunk feje íly nagy kedvet csinált nyugdíjunk második lábához, egyre elegánsabbnak tűnik az átlépés gondolata a magánnyugdíjas létbe. Mi más lenne ez, mint transzcendencia. Ha így teszek, akkor érdek nem vezet, de valami kolosszálisan nagyot sem kockáztatok. A jó isten sem sem érti - hát még én - hogy a felosztó-kirovó miért ne roskadna össze hamarosan. Aztán meg bizsergető érzés lenne, ha az én pénzemet is szorgos felosztó-kirovók irányítgatnák ide- meg oda.